Már régóta szeretnék elkészíteni egy partraszállás diorámát, izgatja a fantáziámat, hogy mi módon tudnám a leghívebben visszaadni az esemény valódi atmoszféráját. Nem tagadom, hogy Cornelius Ryan: A leghosszabb nap és a belőle készült – még fekete fehér film - inspiráltak erre. A könyvet ajánlom minden dokumentum regényt kedvelőnek (Budapest, 1985. Európa Könyvkiadó).

Nagyjából három évvel ezelőtt kezdtem el a konkrét gyűjtő munkát, rengeteg dolog hátráltatott. Az összegyűjtött sok-sok éves munkám teljesen elveszett, amikor a winchesterem megadta magát. Kezdhettem mindent elölről sok-sok év munkáját. (Azóta a jó hír: egy kedves tévés barátom minden adatomat visszamentett a vinyóról, és mindenem hiánytalanul megkerült. A vinyó távhajítás világrekordját valószínüleg én tartom. Bár nem volt hitelesíthető, mert tök sötét éjszaka történt a teraszról a hátsó kert irányába.)

 Végül úgy döntöttem, hogy nem egyetlen diorámába sűrítem a mondanivalómat. A D nap előtti eseményektől, magán a D napon át egészen a hídfőből való kitörésig kísérlem meg visszaadni ennek az eseménynek a történéseit.

1944. június 6. az emberiség történetének legnagyobb szabású tengeri, szárazföldi és légi hadművelete volt mind a mai napig. Ami a résztvevők pontos létszámát illeti, soha nem volt megállapítható, hogy – mindkét részről – hányan is vettek részt ebben a véres forgatagban, akár katonaként akár civilként.

A mottó, ami az óta szállóige lett, Rommel tábornagy szájából hangzott el 1944. április 22. amikor a Csatorna partján állva így szólt segédtisztjéhez Hellmuth Lang századoshoz:

„Higgye el Lang, a partraszállás első 24 órája döntő lesz.

Németország sorsa akkor dől el, a szövetségeseknek is,

a németeknek is az lesz a leghosszabb nap.” 

Dél-Anglia, a csatorna és maga az érdekelt terület: Normandia.

(felhasznált forrás: Google térkép, C. Ryan: Leghosszabb nap, S. Badsey: D-day)