1. Dwight D. Eisenhower
2. Sir Arthur Tedder
3. Bedell Smith
4. Sir Bertram Home Ramsay
5. Sir Bertram Law Montgomery
6. Leight-Mallory

 A partraszálló csapatok tisztjeinek és vezetőinek fényképeit a megfelelő helyen fogom bemutatni.

Egyenlőre ennyit a szövetséges csapatokról, a következőkben a védő német csapatokkal foglalkozom.

A szövetségeseknél hány nemzet is vett részt ebben a hatalmas vállalkozásban?

A briteken és az amerikaiakon kívül a brit nemzetközösség államai közül szinte mindenki képviseltette magát: kanadaiak, újzélandiak, ausztrálok, délafrikiak, indiaiak, nepáliak, sőt még brazil vadászpilóta is volt ebben a színes társaságban; azután a megszállt országokból érkezettek: lengyelek, hollandok, belgák, franciák, norvégek, csehek. Mindannyian ugrásra készen álltak, hogy Hitler Európáját felszabadítsák.

Akkor nézzünk néhány – igazolható – számadatot.

Amerika már 1942-ben a Boleró-művelet keretein belül elkezdte a hadianyag szállítását az óceánon át. 1944-re a Brit kontinensen 2,5 millió tonna hadianyag, 13.000 repülőgép, 3500 vitorlázó gép, 1200 hadihajó, 4000 partraszálló hajó, 1600 kereskedelmi hajó, Londontól Bristolon át Cardiffig a kikötők nem fogadtak többet civil hajókat, helyüket az inváziós – vagy vele kapcsolatos – flotta foglalta el.

Rendelkezésre állt még 124.000 kórházi ágy és mindezekhez 54.000 szakács a zavartalan működéshez. Ehhez a rengeteg felszereléshez tartozott 1,7 millió brit, 1,5 millió amerikai és 220.000 ezer szövetséges katona.  

Vezetőik között olyan kiemelkedő képességű tisztek, mint Montgomery tábornok, Dempsey tábornok, Ramsey tengernagy a britek részéről, Spaatz tábornok az USA stratégia légierejének parancsnoka, Bradley tábornok, Patton tábornok (aki a közvetlen partraszállásban nem vett részt), Eisenhower tábornok - aki az egész *SHAEF parancsnoka volt – amerikai részről. Természetesen ennél jóval több kiváló tiszt vett részt szövetséges részről a harcokban, róluk a megfelelő helyen teszek majd említést.

Valamennyien elszántak voltak, akár tisztek akár legénységi állományúak voltak.

Courtney Hodges tábornok a VII. hadtest parancsnoka és George Patton tábornok a 3. páncélos hadosztály parancsnoka.

 (forrás: US. Nemzeti archivum)

*SHAEF : Supreme Headquarters Allied Expeditionary Force, a Szövetséges Expedíciós Erők Legfőbb Parancsnoksága.

Már régóta szeretnék elkészíteni egy partraszállás diorámát, izgatja a fantáziámat, hogy mi módon tudnám a leghívebben visszaadni az esemény valódi atmoszféráját. Nem tagadom, hogy Cornelius Ryan: A leghosszabb nap és a belőle készült – még fekete fehér film - inspiráltak erre. A könyvet ajánlom minden dokumentum regényt kedvelőnek (Budapest, 1985. Európa Könyvkiadó).

Nagyjából három évvel ezelőtt kezdtem el a konkrét gyűjtő munkát, rengeteg dolog hátráltatott. Az összegyűjtött sok-sok éves munkám teljesen elveszett, amikor a winchesterem megadta magát. Kezdhettem mindent elölről sok-sok év munkáját. (Azóta a jó hír: egy kedves tévés barátom minden adatomat visszamentett a vinyóról, és mindenem hiánytalanul megkerült. A vinyó távhajítás világrekordját valószínüleg én tartom. Bár nem volt hitelesíthető, mert tök sötét éjszaka történt a teraszról a hátsó kert irányába.)

 Végül úgy döntöttem, hogy nem egyetlen diorámába sűrítem a mondanivalómat. A D nap előtti eseményektől, magán a D napon át egészen a hídfőből való kitörésig kísérlem meg visszaadni ennek az eseménynek a történéseit.

1944. június 6. az emberiség történetének legnagyobb szabású tengeri, szárazföldi és légi hadművelete volt mind a mai napig. Ami a résztvevők pontos létszámát illeti, soha nem volt megállapítható, hogy – mindkét részről – hányan is vettek részt ebben a véres forgatagban, akár katonaként akár civilként.

A mottó, ami az óta szállóige lett, Rommel tábornagy szájából hangzott el 1944. április 22. amikor a Csatorna partján állva így szólt segédtisztjéhez Hellmuth Lang századoshoz:

„Higgye el Lang, a partraszállás első 24 órája döntő lesz.

Németország sorsa akkor dől el, a szövetségeseknek is,

a németeknek is az lesz a leghosszabb nap.” 

Dél-Anglia, a csatorna és maga az érdekelt terület: Normandia.

(felhasznált forrás: Google térkép, C. Ryan: Leghosszabb nap, S. Badsey: D-day)

Több mint 30 éve foglalkozom háborús makettek építésével, repülőket 1/72 méretarányban,  járműveket 1/ 35-ben építek. Mindig törekedtem a korrekt elkészítésre, pontosságra. Ez tulajdon képpen egy folyamat a "szadi" korszaktól eljutni addig, amit már másoknak is szívesen megmutat az ember. Aztán ráéreztem a dioráma építésre és azóta arra törekszem, hogy minden makett építési elképzelésemet ebben a formában valósítsam meg. Korabeli fényképek alapján készítem el ezeket az apró harci jeleneteket.

Terveim szerint nemcsak a munkáimat mutatom meg, hanem értékelem is az egyes makett gyártókat. Néhány hasznos műhely fogást is ismertetek majd, hátha van kezdő is aki most ismerkedik ezzel a szép hobbival. 

Ha lesznek szakmai, vagy más jellegű kérdések, szívesen válaszolok rájuk.

Figyelem! Fontsos! Semmilyen politikai, vagy faji meggyőződés nem vezet amikor elkészítek valamit. Kizárólag az adott történelmi helyzet feldolgozása, illetve azért mert szép vagy érdekes egy makett. Nem politizálok és nincsenek prekoncepcióim senkivel és semmivel szemben. Nem vagyok háború vagy erőszak mániás sem, mivel amatör történész ként láttam már ebből az emberiség balfaszságából éppen eleget ahhoz, hogy ne szeressem.

Minden bejegyzésnél, ha külső anyagot használtam fel, megjelölöm a forrást, persze ha tudom. Évek óta gyüjtöm az anyagokat és a kezdeti időben nem jegyeztem meg mindig honnan való is az adott anyag. A korrektség vezet, de ha tévednék, kérem az olvasót, hogy kommentben javítson ki.

Üdvözlettel mindenkinek: Zauner